2009.06.26. 18:30
Túrahátizsák fel!
Hát ez is elérkezett. Végre sikerült elkészülnöm a nagy-nagy expedícióhoz. Bepakoltam minden szükségeset, így útra kész vagyok. Hamarosan idnul a gépem, hogy letegyen Afrikában, ahol is, megbízható forrásból tudom, hogy őspontapírok jeleire bukkantak. Az Őskontinensről származik az ember is, így meg merem kockáztatni, hogy a pontapírok is.
Szóval, menetkész Kocsis Professzor, s hamarost megkezdi kutatásait. Az őspontapír eyesek szerint csak legenda, és én a legendákat kedvelem a legjobban, hiszen rengeteg valóságalapjuk van! A könyvtárban kutakodva találtam például ezeket a kis szemelvényeket a múltkor:
"...Ekkor megjelent egy kis lény, nagy, egymás melett ülő szemeivel a párra nézett, s meghajolt. Alexandrosz furcsállva nézegette a lényt, majd a fához lépett, melynek ágán a sárga bundás csöppség ült vala."
Görög történetek
Ebben a fentebbi idézetben egy mezei pontapírra ismertem, azaz egy Ponctum Tapirus Pratumra. Sajnos, ez a töredék itt megszakadt, s már ez is alig kibetűzhetű volt. Ógörögül írták a fenti szemelvényt, elnézést, ha nem lett tökéletes az átírás. Az eredeti szöveg a jegyzetfüzetemben várja, hogy később elővegyem. De találtam még.
"...És az Úr mondá: Légyen az embernek méltó társa, és megteremté a pontapírt a férfi fél oldalbordájából. A pontapír és az ember jól megértette vala egymást, így valák ők a tökéletes pár; kipótolták egymást, a férfi az erejével, a pontapír az eszével adózott az Úrnak..."
A fenti idézet egy héber nyelven íródott apokrif tekercsből származik, amelynek korát, több tudóstársam véleménye szerint is a Krisztus előtti száz-kétszáz körülről. Roppant mód érdekes. A "pontapír" szót a héberek használták tehát először, e két szó összerakását. Roppant különös. Az iratok egy egész fejezetet kiraknak, s olyatén dolgokat említ benne a lejegyző, miszerint az emebr egyszer megorrolt a pontapírra, ezért beterelte őt egy gödörbe, amiből a kis lény nem tudott kimászni. Két nap telt el, mikor Isten sétált a Paradicsomban, s kérdőre vonta Ádámot, hogy hol van a pontapír. Ő ekkor bevallotta bűneit, Isten megbocsátott neki, de a pontapírt elküldte, le a Földre, hogy vigyázzon az állatokra, nem jó társ az embernek. Így a pontapír eltávozott, de bosszút esküdött... Ezután történt a jegyzetek szerint a nő, Éva megteremtése. Roppant mód érdekes...
A következő idézet egy középkori keresztes lovag naplójából valóak. A lovag azt írta az idézet előtt amgáról, hogy Isten jelet küldött neki, s azt sugallta, hogy keresse meg a lényt, "amely fényt hoz az életébe, és mindenki máséba is". A leírások alapján én ismét csak egy pontapíra ismertem rá. Ez a megtalálás pillanata, azaz, mikor a lovag meglátta a lényt.
"Az isteni lény a sziklafal tetején ült, lábait lelógatva, ezek végén három-három ujj volt. Rögtön tudtam, hogy erről a lényről beszélt az én Uram, a fényességes. Sárga szőr fedte az araszomnál is kisebb lényt. Feje nagy volt, már-már lebicsaklott a testéről, s nagy, mélyrehatoló szeie voltak.
...Felállt, rám emelte megbabonázó tekintetét. Ekkor vettem észre a farkát, amely csíkos volt, méhhez hasonlítató, csak nem sárga-fekete, hanem fehér-fekete..."
Sajnos ez az irat sem teljes, egy töredék, mint a fenti társai, az idő megrongálta mind. E... egy pillanat, telefonon keresnek.
...
Botrány! A könyvtárból eltűntek a fent említett iratok, amikből idéztem! A könyvtáros azt mondta, három fekete öltönyös, napszemüveges, méretre gorillára emlékeztető férfi járt nála, és kérdezték, milyen könyveket kölcsönöztem ki az elmúlt hónapban. A könyvtárosnő nem akart beszélni, de fegyverrel fenyegetőztek, így végül bevallotta, hogy ki nem vettem egyet sem, de a fentebb említett emlékeket tanulmányoztam az ottjártamkor. Elvitték, az összeset, pedig mind kincset ért, és pótolhatatlan irat volt...
Hoppá! Lekésem a gépet. Engedelmükkel!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Alisha-chan 2009.06.26. 19:01:30
Jaj ne, azok a könyvek...ha esetleg elárulná a könyvek címét, Professzornő, lehet sikeresen betudnám szerezni....Kapcsolatban állok a londoni Világ Könyvtárral.
Biztos,hogy csak gorilla-szerű emberek voltak a merénylők közt?
//ha jóképű lenne elkapnám^3^ x3//
Bree Gii 2009.06.26. 22:18:26
Hjaj..Bizony, ezek az átkozott Raniero által felbérelt emberek már az őrületbe kergetnek. Na, de ne idegeskedjen, foglalkozzon csak a Tapirus Poncturus faj tanulmányozásával. A többit bízza ránk ;)
Zelgadis 2009.06.27. 10:41:16
Sok szerencsét kívánok afrikai útjához, remélem sikerrel jár majd! Biztos lehet benne, hogy ha valakinek, hát önnek hajlandóak lesznek megmutatkozni az amúgy rejtve élő pontapír kolóniák, hisz tudjuk, hogy e kis lények érzik az ember jó avagy rossz szándékát, és aszerint viszonyulnak hozzánk. Számos őserdei pontapír közösség volt kénytelen a közelmúltban alkalmazkodni a sivatagi élethez, hála a nagyipari fakitermelők áldásos munkájának... A Szaharában biztosan találkozhat ilyen csoportokkal. Arra kérném, legyen óvatos! A háttérhatalmaknak messzire elér a keze.
Tune-chan 2009.06.28. 11:53:39
A segítséget köszönöm, sajnos egyedülálló írások voltak, műemlékek, amiket nekem is csak egy sor engedélyek után adtak oda, amikért rengeteg kört tettem a különböző okmányirodákba...
A könyvtárosnő ezt mondta, de könnyen lehet, hogy csak a sokk beszélt belőle. Lehet, annyira nem robosztus alkatúak a merénylők, de a legrosszabbakra kell felkészülni. Ezért fogadtam fel testőrt, de erről majd később, nincs sajnos időm, hogy leírjam, eddig mire jutottunk itt, a kis csapatommal.
@Bree Gii: Raniero? Na most már a nevét is tudom a főfőellenlábasomnak. Örülök. Vagyis nem. Köszönöm.
@Zelgadis: Köszönöm a jókívánságokat. Remélem, tényleg sikeresen találok néhány populációt. A háttérhatalmak ellen pedig felkészültem. Baj talán olyan nagy nem eshet.
Nos, sajnálom, kollegák, de most sietnem kell, most visznek le először a feltárási területhez. Az őspontapírok maradványai már várnak rám és várnak az emberiségre!